Bizonyára sokan tudják, hogy a kolostor szó (latin: claustrum) eredetileg zárt épületet jelent, így lényegéhez tartozik az elzártság, a visszavonult és elmélyült – lelki és szellemi – munka feltételeinek biztosítása. Egy kolostorban működő múzeum esetében ez eleve előny lehet, az elmúlt hónapokhoz hasonló veszélyhelyzet esetében pedig ezek az előnyök csak fokozódnak. A karantén 2-3 hónapja alatt olyan munkákat sikerült elvégezni, amelyek már évek óta húzódnak, és most hosszú távra biztosítják a múzeum működését. Az alábbiakban röviden beszámolunk az elvégzett feladatokról, képgalériánkban pedig igyekszünk illusztrálni mindezt.
Talán a legfontosabb eredmény, hogy végre befejezésükhöz érkeznek a 2013-ban megkezdett tetőtéri építkezések, amelyek a múzeum szerény anyagi lehetőségei miatt csak kis lépésekben haladtak. A munkálatok eredményeként a kolostorépület nyugati szárnyának tetőterében egy új kiállítóhellyel, egy kisebb műhellyel, valamint egy szép könyvtár-előadóval és egy tágas raktárral gyarapszik a múzeum – összességében mintegy 300 négyzetméteren. A tervezési, építési, festési-burkolási, asztalos és villanyszerelő munkákat kivétel nélkül vasvári vállalkozók végezték – az igényes kivitel az ő munkájukat dicséri!
A gyarapodó alapterületnek köszönhetően enyhülnek vagy talán meg is oldódnak a múzeum raktározási gondjai: szét lehet választani a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény és a Vasvári Múzeum mind ez ideig együttesen és meglehetősen zsúfoltan tárolt anyagát. A domonkos gyűjtemény felszabaduló polcain helyükre kerülnek az egykori rendi könyvtárak maradványai, de kialakul egy modern egyháztörténeti könyvtár is, ahol a napjainkban működő magyar egyházi gyűjtemények kiadványai is elérhetők. Az új tetőtérben pedig lesz egy olyan szakkönyvtár, amely Vas vármegye, valamint a Nyugat-Dunántúl és általában a magyar középkor történetével, régészetével és művelődéstörténetével kapcsolatos anyagot nyújt az érdeklődők számár. A könyvtár Herényi István vasi helytörténész 2008-ban múzeumunknak adományozott szakkönyvtárán alapszik, amely azóta számos magánszemély és intézmény – legutóbb az MTA Régészettudományi Intézetének – támogatásával gyarapodott.
A múzeum eredeti szintjén is bővültek a kiállító terek: a domonkos gyűjtemény állandó kiállítása mellett egy újabb terem is elkészült, ahol elsősorban festményeket fogunk kiállítani. Ezeknek a 18-20. századi képeknek egy jó része is friss szerzemény, amelyek ugyancsak az elmúlt hónapokban Gyarmati András festő-restaurátor műhelyében újultak meg. Itt lesz majd látható Feszty Masa Horváth Sándor-portréja, Benedek Katalin festménye az 1950 előtti utolsó domonkos tartományfőnökről, Implom Lajosról, továbbá értékes történelmi alkotások a soproni és szombathelyi domonkos kolostorból, valamint a domonkos nővérek kőszegi házából.
Folyamatosan szépültek a kolostorépület belső terei és a kolostorudvar is. A domonkos gyűjtemény folyosóján egy különösen szép és a helyhez illő műtárgyat állítottunk ki: a Sopron megyei Nagylózsról került Vasvárra az a 19. századi szoborkompozíció, amely Szent Domonkost ábrázolja a keresztfa előtt térdepelve. A szobor elhelyezése kapcsán gondos takarítónőnk, Molnár Józsefné Vali munkája révén megfiatalodtak a folyosó dísznövényei is; a kolostorkertben pedig ugyancsak neki köszönhetően a gyógynövények frissültek fel, Fodor Dávid kollégánk pedig új levendulaágyásokat készített. A múzeum belső tereinek további szépítését és hasznosítását alapoztuk meg egy pályázati anyag összeállításával: az Agrárminisztérium Hungarikum Pályázatán – az új tetőtéri kiállítótérbe – korszerű múzeumi tárlók beszerzéséhez kértünk támogatást.
A Hungarikum Pályázat második elemében egy olyan kiadványhoz is igényeltünk anyagi forrásot, amely a „Városnéző séták” elmúlt három évadának anyagából nyújt válogatást. Terveink szerint a város legfontosabb helyi értékeit egy olyan gazdagon illusztrált, rövid, informatív szövegeket tartalmazó színes füzetben szeretnénk bemutatni, amelyben nem csak a séták résztvevői, hanem minden érdeklődő könnyen megtalálja a város történetével, műemlékeivel és intézményeivel kapcsolatos alapvető információkat. A kiadványt hasonló formátumban tervezzük, mint a tavalyi esztendő egyik nagy sikerét, a „Vasvári Káptalan – vasi települések 1217-2017” c. füzetet.
Ha már a sikereknél tartunk: érdemes elmondani, hogy – bizonyára a karanténnak is köszönhetően – a múzeum youtube csatornájára egy éve feltöltött „A szentgotthárdi csata és a vasvári béke” c. animációs film a napokban elérte a százezredik megtekintést! A csatornára új filmek is kerültek fel: már közel egy éve látható a „Vasvári domonkos kolostor” című ismeretterjesztő film, és alig egy hónapja érhető el a „Vasvári Múzeum – Kapuk a múltba” c. reklámfilm, amelyek egyelőre hat-hétszáz megtekintésnél tartanak.
És végezetül egy ugyancsak fontos dolog: május végén az oszkói szőlőhegyen lefejtettük a dominikánus mézbor 2019. évi évjáratát, amely az előző évihez hasonlóan kiváló minőségűnek mutatkozik. Igaz az újbor még érésben van (a mézbor többször és hosszasan forr), valószínűleg csak őszre éri el végleges formáját. De addig sem kell búslakodnunk, van még bőven óborunk és mézbor-párlatunk is. Ha lesz alkalmunk találkozni újra egy városnéző sétán, lesz mivel koccintanunk a járvány elmúltára!
Zágorhidi Czigány Balázs
múzeumigazgató