Domonkos vasárnap volt a tematikája a Városnéző séták sorozat évzáró programjának: A délelőtti misét a domonkos rend hazai tartományfőnöke, Kostecki András domonkos szerzetes tartotta. Ezt követően a domonkos kolostor zarándokszállásán a rend történetét feldolgozó könyvek bemutatója volt a program.
Advent harmadik vasárnapjának délutánján szintén a zarándokszálláson az elmúlt évek legszebb múzeumi tárgyait, legértékesebb történeti dokumentumait mutatták be a szervezők. A résztvevőket mézborral és a rendhez köthető dominikáner süteménnyel is megkínálták. A városnéző séták decemberi záró programján olyan tárgyakat, dokumentumokat mutattak be a szervezők az érdeklődőknek, amelyek a közelmúltban kerültek a helytörténeti vagy a domonkos rendi gyűjteménybe. Képeslapok, spanyolozott kézműves borotvatok és festmény sorakozik ezek között.
„A helytörténeti gyűjtemény egyik legkülönlegesebb darabját nemrégiben sikerült megszerezni, tíz évet vártunk rá, hogy egy képeslapgyűjtő anyagából megkaphassuk” – kezdett a nagyközönség előtt bemutatandó anyagok alkalmi leltárába dr. Zágorhidi Czigány Balázs múzeumigazgató, történész. Vasvár egyik legrégebbi képeslapjáról van szó, ami nem is fénykép, hanem litografált, rajzos munka, amely egy fotó alapján készülhetett. A színes, rajzos kép a város látképét ábrázolja a mostani Kilátó nézőpontjából. A domonkos kolostor, a város Fő utcája, tere épületek, apró érdelességek látszanak a munkán. Olyanok is, amelyek, ma már nincsenek vagy más formában létező épületek. 1898 körül készülhetett ez a képeslap, a párja már régebb óta a múzeumnál volt, az a szép, szintén litografált lap a Szentkutat, a kolostort ábrázolja mozaikszerűen.
Egy másik tárgy egy faragott, spanyolozott borotvatok, egy különlegesen szép kézműves munka szintén nemrég került a múzeum helytörténeti gyűjteményébe, amelyet megszemlélhettek a rendezvény résztvevői. A bemutatott szerzemények között dokumentumok is sorakoztak. Egyik közülük egy irathagyaték volt. Markovics Sándor vasvári körorvosról, aki az 1900-as évek elején praktizált a városban. Érdekesség, hogy Ferenc Józseftől nemesi címet kapott és vasvári előnevet. A hagyatékból a remények szerint előkerül a későbbiekben a nemesi családi címer is, amely Vasvár nevét, a város címeréből motívumokat is tartalmaz valószínűleg. A családi hagyatékból a címeres levél megtalálására még számítanak a történészek. A domonkos gyűjteményből is több érdekességet készített elő a múzeumigazgató, aki egyben a rendtörténeti gyűjtemény vezetője is.
Új domonkos rendtörténeti sorozat kiadását kezdték el egy éve. Első kötete Implom Lajos, a domonkos rend feloszlatás előtti utolsó tartományfőnökének kötete. A szerzetesről 1948-ban készült festményre nemrég találtak rá egy régiség kereskedésben. A festményt az érdeklődőknek is bemutatták, de a kiadvány első lapjára is bekerült a szerzetes festményportréja. Egyébként a domonkos rendi gyűjtemény sok adalékot tartalmaz Vasvár történetéből is, hisz sok a közös szál a rend és a város története között. A találkozón egy templomi felszerelést, egy templomi kelyhet szintén megmutattak a jelenlévőknek a történész szakemberek, amely a vasvári rendház tulajdona volt, neogótikus stílusban készült, zománc képekkel, talpán a domonkosok címerével és a felirattal, hogy a tárgy a vasvári domonkos rendé.
Pogács Mónika
Fotó: Zágorhidi Czigány Balázs
Megjelent a Vasvári Újság 2019. január 9-i számában.