Közkívánatra a plébániatemplom részletes bemutatásával folytatódott március 10-én a Városnéző séták sorozata. Az érdeklődők nemcsak a templom történetével ismerkedhettek meg, hanem szinte valamennyi berendezési tárgy, festményt, szobor és egyéb díszítő elem vonatkozásában hangzottak el érdekes információk. Az alapos vizsgálódás során megfigyelt részletek nem csak a látogatókat, hanem bizonyos esetekben a sétát vezető szakembert is meglepték.
Már a tavalyi évértékelő ötletbörze egyik kiemelt javaslata volt a plébániatemplom részletes bemutatása, így az idei szezon ezzel a programmal kezdődött. Felvezetésként dr. Zágorhidi Czigány Balázs múzeumigazgató vetítettképes előadásban mutatta be a templom külső és belső képének alakulását az elmúlt egy-másfél évszázadban. Mindenki számára meglepő volt, hogy mennyit is változott a templomkülső a 19-20. század fordulója óta, sokan már az 1980-as évek műemléki helyreállításai előtti homlokzatokat is furcsállóan nézték. A templombelső ehhez képest nagy állandóságot mutat, a legkorábbi képeslapokon is szinte a mai látvány tárul elénk. Egy jelentősebb – és természetesen számos kisebb – eltérés azonban van: 1941 előtt a templom díszítő festése és mennyezeti freskói egészen mások voltak. Sajnos erről a festésről – amely feltehetően a 18. század második felében készült – részletképeink nem maradtak fenn, és a leírások is csak vázlatosan szólnak róla. A sors fintora, hogy valaki ugyan végigfotózta az 1941-1942. évi felújításokat (az értékes fotók Abay Jenő jegyző hagyatékából kerültek a múzeumba), csak egy dologról feledkezett meg az ismeretlen fotós: az eredeti állapot dokumentálásáról...
A templombelső az 1941-1942. évi felújítások idején. A képen még jól látszik a korábbi festés részlete.
A fotó Abay Jenő hagyatékából származik.
A templom bemutatásánál két dolgot fontos kiemelni: első látásra felismerhető, hogy domonkos rendi templom, és az is egyértelmű hogy búcsújáró hely. A sok fekete-fehér ruhás alak – ahogy viccesen mondják: pingvin (némelyiknek még szárnya is van!) – a szobrokon és a mennyezetfreskókon mind-mind domonkos szent, a jobb oldali mellékoltár díszesen öltöztetett Mária-szobráról pedig messziről is látszik, hogy kegyszobor. A domonkos szenteket itt most nincs hely elsorolni, elég legyen két különleges szobrot kiemelni: a főoltár jobb oldali mellékalakja baltával a fejében Veronai Szent Péter domonkos vértanú, akit eretnekek gyilkoltak meg brutális módon, a szószéken álló szárnyas szent pedig a középkor egyik leghíresebb domonkos igehirdetője Ferrer Szent Vince, akit „angyali szónok”-nak is szoktak nevezni. A kegyszoborról itt csak annyit, hogy nem csak a ruhája díszes, hanem a ruha alatt a faragás is aprólékosan megmunkált – mint ahogy azt a program résztvevői fotókon is láthatták.
Végezetül néhány érdekesség: A színes üvegablakok közül az északi oldalon a középső Szent Amáliát ábrázolja. A képet Mozsolics István ügyvéd és politikus készíttette 1912-ben leánya védőszentje tiszteletére. Amál néni – vagy, ahogy az idősebbek ismerték: Médike – bizonyára a szent közbenjárásának is köszönhetően nemzetközi hírű régésznővé vált. Emlékét nem csak ez az üvegablak, hanem a szülőházán (Alkotmány u. 3.) elhelyezett emléktábla is őrzi. Egy szent, aki kétszer is megjelenik a templomban: a Szent Imelda, a kis domonkos apáca, az elsőáldozók védőszentje látható az északi fal másik ablakán és a szentély déli oldalfalának freskóján (legendája szerint azért lépett kislányként a rendbe, hogy így hamarabb részesüljön a szentáldozásban). És egy rejtély, ami a séta vezetőjét is meglepte: Már a 19. század közepe óta ismert az a latin nyelvű, római számokat rejtő felirat (chronosticon), amelyből a rendház alapításának (1244) és a török utáni helyreállításának időpontja (1689), valamint a templom kifestésének évszáma (1771) olvasható ki. A szentély diadalívén elhelyezett táblán ma csak az első két dátumra utaló szöveg olvasható...
Zágorhidi Czigány Balázs
Színes fotók: Laki László
Megjelent a Vasvári Újság 2019. április 3-i számában.